Új! + Előzetes!
Sziasztok!
Tudom, hogy régen hoztam már részt. Ezért ismét bocsánatot kérek, nagyon sajnálom. Az előbb elkezdtem leírni, hogy a suli (pontosabban a töri) miatt, és, hogy amióta nyári szünet van majdnem minden szabadidőmet a barátnőimmel töltöttem... De végül meggondoltam magam, nem rizsázok, és töröltem. Megérte a hajnalokig való töri tanulás, megkaptam az ötöst. A meleget nehezen bírom, tegnap egy hajszálon múlt, majdnem elájultam. Ezeket azért mégis leírtam, viszont a lényeg:
○ ÚJ fejlécet csináltam. Remélem tetszik! :)
○ Írtam a főszereplőkről néhány dolgot a "Characters" részben.
○ Az ötödik fejezet késik, bár szóljon mentségemre az új fejléc és a karakterek jellemzése, amit ma csináltam. :)-
○ Eldöntöttem! Ezentúl hetente 2 vagy 3 részt fogok feltenni. Engesztelésképpen is jutottam erre, meg hát hiányzik a történet, meg maga az írás.
Egy kis előzetes:
- A TÁSKÁM! HÉ! AZ AZ ENYÉM! - tehetetlenül ordítottam az ismeretlen után. Nem mentem vele semmire, ezt tudtam is, de futni nem volt erőm. Lassan odasétáltam egy padhoz, mely feketére volt festve és kis virágok díszítették. Fáradtan rogytam le rá. - Most mit tegyek? Itt vagyok egy városban már második napja. Tavaly jártam itt utoljára, de erre a helyre nem is emlékszem. A ruhám csurom víz az eső miatt, és még sáros is. A kis táskámat, amelyben az irataim és a pénzem van, ellopták. Hogy jutok így el a szállásomig? - összegeztem magamban a jelenlegi helyzetemet, majd elkapott a sírógörcs. Csak sírtam és sírtam, rendíthetetlenül. - Talán itt lenne számomra a vég? Vajon ennyi volt? - tettem fel magamnak a kérdéseket, melyekre választ nem leltem. Sajnos az, hogy az elmúlt estét az utcán töltöttem, túlságosan is kihatott a szervezetemre. Ételre és italra volt szükségem. Úgy éreztem, nem bírom már sokáig. Ahhoz pedig nincs gusztusom, hogy kéregessek. Bár lehet, hogy azt kellene tennem, hisz valahogy életben kell maradnom! - az emberek furcsán néztek rám. Elhiszem, hogy érdekes látványt nyújt egy fáradt, koszos és magában beszélő lány, de attól még idejöhetnének és megkérdezhetnék, hogy mi a bajom. De mit is várok tőlük!
- Szia! Minden rendben? - az előbbi elméletem ekkor vált füstté, amikor hirtelen, az egyik pillanatról a másikra, megjelent előttem egy fiatal lány. Szívemet melegség töltötte el, hogy van még jó indulatú ember a világon. Hosszú, szőke haja finoman omlott vállaira. Egyszerűen gyönyörű volt, de mintha ismerném...

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal